„Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok…” – idéződtek fel II. János Pál pápa művészekhez írott levelének gondolatai Tihanyban nemrég, Kákonyi Júlia iparművész „Visszhangok” című kiállításán az Apátsági Galériában. A kiállítótérben a művésznő kerámiáiból, valamint batik és selyem monotípiáiból láthatnak a látogatók egy reprezentatív válogatást.
Bevezető gondolataiban Mihályi Jeromos, a bencés apátság perjele kiemelte: Tihanyban számos kiállítás várja a turistákat, a zarándokokat egész évben, de különösen fontosak bencés közösségük számára azok – mint Kákonyi Júlia tárlata is –, amelyek a hit világába vezetik el a látogatókat. Az érkező vendégek ugyanis, miután megtekintették az apátsági templomot és altemplomát, a kiállításokon rá-, illetve vissza tudnak hangolódni arra a spiritualitásra (ahogy a tárlat címe is utal rá: visszhangként visszacsenghet bennük), ami a barokk szentélyben megérintette őket Isten jelenlétében.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, költő (aki régóta nyomon kíséri Kákonyi Júlia küldetésszerű művészetét) méltatta hiteles, szolgálatból fakadó szakrális alkotásait. Kákonyi Júlia úgy tud alázattal égi üzeneteket közvetíteni, hogy alkotásain mindig a jó áll a középpontban, s ezáltal segíti a befogadót a Teremtő Isten dicséretére hangolódni. Azon művészek közé tartozik, akiket nem önmaguk megvalósításának célja vezet, hanem a szolgálat, mindaz, amit a közösség asztalára le tud tenni. Szolgáló alapállásának példája, fűzte hozzá, hogy mikor nemrég szerzetesi missziós útján egy miséző fakelyhet vásárolt, s az, hazaérkezvén eléggé megtöredezett, megrepedezett, a művésznő azonnal nekilátott és esztétikusan helyrehozta, sőt készített még mellé illő kerámiákat, miséző liturgikus edényeket és egy keresztet is. Emlékezett továbbá, hogy a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos ház vasárnapi miséinek buzgó látogatójaként ismerte meg a ’90-es évek végén Kákonyi Júliát, aki később elvállalta ott a művészeti vezetői megbízatást is. Számos emlékezetes kiállítást rendezett a házban, hogy a látogatók részesülhessenek abból a keresztény lelkiségből, szépből, jóból, amely a művészetek szakrális erejével gazdagíthat minden embert.
Megnyitójában ezután Sajgó Szabolcs II. János Pál pápa művészeknek írott leveléből (1999) idézett részleteket, utalva arra, hogy az egyházfő gondolatai, kijelentései hogyan tükröződnek Kákonyi Júlia művészetében: A művész hivatása a szépség szolgálata, a szépség ugyanis a jó látható megjelenése, mint ahogy a jó a szépség metafizikai előfeltétele… A társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra. A művészek képesek alkotásaikkal megerősíteni az embereket a jóban és a szépben…. Az Egyháznak éppúgy szüksége van művészekre, mint a művészeknek az Egyházra. A művész ugyanis mindig a dolgok rejtett értelmét kutatja; s kínzó gondja, hogy sikerül-e a kimondhatatlan világát kifejeznie. A vallás az a lelki birodalom, ami a művészet kimeríthetetlen forrásvidéke lehet. Példaként a művésznőnek a tihanyi tárlaton szereplő biblikus tematikájú oszlopszobrait (Sába királynője, Salamon, Jákob, Jópásztor…) emelte ki.
Végezetül egy csendes meditációs tárlatbejárásra hívta a látogatókat, bíztatva, hogy álljanak meg szemlélődve az őket leginkább megszólító alkotások előtt.
A megnyitó ünnepségen közreműködött Tereza Worowska, aki saját megzenésítésében, gitárkísérettel adta elő Weöres Sándor A hársfa mind virágzik és Falu Tamás Tengernek születtem c. versét. A kiállítás kurátora Csizmazia Bulcsú volt, a tárlat megtekinthető 2019. szeptember 30-ig a tihanyi apátsági galérián.
Toldi Éva
