Szűz Mária Királynő Szentháromság általi mennyei megkoronázásának ünnepén gyűltek össze egyházmegyénk hitoktatói Veszprémben a Hitoktatási Bizottság irodájában, hogy átvegyék a 2014-2015-ös tanév tankönyveit.
A megbeszélés után a Szent Mihály Bazilikában közös szentmisén, Veni Sanctén vettek részt, melyet dr. Márfi Gyula veszprémi érsek mutatott be több egyházmegyei paptestvér jelenlétében. Érsek atya prédikációját Máriának, mint királynőnek szentelte. A hitoktatói munka szép, de olykor nehéz mindennapjain legyen példaképünk Szűzanyánk, aki mint nagyokosságú szűz, mint a bölcsesség széke van velünk, fogalmazott.
[simpleviewer gallery_id=”617″]
Augusztus 22-én, pénteken fontos esemény színtere volt Vár. Egészen pontosan a Vár 21. – ahol a Veszprém Főegyházmegye Hitoktatási Konzultációs Irodája van – és a Székesegyház.
A Hitoktatási Iroda e napra hirdette meg a hitoktatók számára a hittankönyv kiosztását, és mivel itt lesznek Veszprémben, akkor a hitoktatók közös tanévnyitó szentmiséjét is.
Első hallásra talán nem tűnik nagy dolognak az egész, hiszen tankönyvosztás ilyenkor szeptember tájékán máshol is van, és ma már egyre több helyen kérik a Szentlélek segítségét tanévkezdéskor, egyre több helyen van/lesz Veni Sancte szentmise. Azért itt most mégis valami nagy és szép eseménynek lehettünk részesei.
A tankönyvosztás csak a záróeseménye volt annak a hosszú folyamatnak, ami a tankönyv-igényléssel kezdődött. Az elmúlt évben vezették be az önkormányzati iskolákban a kötelező erkölcstan/hit – és erkölcstan oktatását. Ez órarendbe beosztott órát jelent, az iskolai rendnek megfelelő adminisztrációval, tankönyvvel, munkafegyelemmel – ugyanakkor megőrizve a gyermekek és az egyházak szabadságát. Törvények, rendelkezések segítik a helyes gyakorlat kialakítását – és persze az élet néha felülírja a terveket. Tavaly még zűrös volt a hittankönyvhöz jutás. Iskolánként más volt a helyzet, egy év kellett, mire valamilyen szinten sikerült eligazodni, hogy melyik könyv kié / gyermeké, iskoláé, egyházé/. És hát sok helyen fél évbe is került, mire megérkezett a könyv. Ezt az áldatlan helyzetet orvosolta az a rendelkezés, hogy az egyházak maguk foglalkozzanak a könyveikkel: azaz rendeljék meg, fizessék és osszák is ki. A beiratkozások után kialakult létszámok összegyűjtése után lehetett megrendelni a könyveket. A mi egyházmegyénkben az egyes évfolyamoknál ugyanazokat a könyveket fogjuk tanítani, így 4 féle könyvet kellett beszerezni. /A 6 osztályos gimnáziumainknál a 7. és 8. osztályos könyveket még, de ebből nem sok kellett./ A kiadók-nyomdák gyors tempóban dolgoztak, és így sikerült augusztus 22-ig az összes hittankönyvet az Irodában összegyűjteni. Már csak a hittancsoporthoz, illetve hittanoshoz-jutást kellett megoldanunk. És erre szolgált a péntek délutáni alkalom.
Így az esemény után, a siker megtapasztalása után elmondhatjuk, hogy nem kis dolog volt, hogy zökkenőmentesen történt minden. Az egyes hitoktató neve mellett ott voltak a darabszámok, a lendületes Kerületi Koordinátorok pedig villámgyorsan kiszámolták a megfelelő mennyiséget. A pergő osztás mellett nem látszott az a nagyon komoly és pontos háttérmunka, ami az adatgyűjtést, összesítést, kiadói alkukat, majd a hitoktatókra visszaosztást és mindennek a látható adminisztrálását jelentette. A végén egy összesítést kellett aláírni, ami maradt a központban, és a hitoktató pedig kapott egy papírt, melyen iskolákra-csoportokra bontva láthatta, mit kapott. Az érsekség irodájának dolgozói és az iskolákban tanító hitoktatók együttes szép teljesítménye mutatkozott meg ezen a délutánon. Egymásra figyelésre, a másik munkájának a megbecsülésére és felelősségteljes, nagylelkű helytállásra volt itt szükség. Mert hiába lett volna a pontos adminisztráció, ha nincs itt a hitoktató, aki vállalja, hogy elviszi és továbbítja hittanosainak a könyvet. És hiába jött volna a hitoktató, ha nincs megrendelve, beszerezve a könyv és átgondolva a kiosztás rendje.
Megtapasztalhattuk, hogy együtt, összefogva, egymást segítve – minden megy. És ez a tapasztalat lendületet ad az egész évre.
A szentmisén – amely a Székesegyházban 16 órakor kezdődött – érezhető volt a közösség. Közösség Jézusban Érsek atyával, papjainkkal, és hitoktató társainkkal. Az Érsek atya szentbeszédében Máriát állította elénk követendő példának. Máriát, aki úgy tudta bemutatni az ő Jézusát, hogy a pásztorok, a királyok hódoltak előtte. Máriát, aki engedte, hogy Jézus közelsége átalakítsa életét, úgy, hogy még a más vallásúak, a hitetlenek is gazdagabbak legyenek őt ismerve.
A szentmise végén Vasáros József atya, a Hitoktatási Bizottság vezetője köszönte meg Érsek atyának, a jelenlévő atyáknak és a hitoktatóknak az egymást gazdagító együttlétet.
Veszprémi Főegyházmegye/Antal Ilona