Lelkinapot tartottak a Padányi Katolikus Iskolában, ahol Dr. Udvardy György érsek atya tartott lelkigyakorlatot és beszélt a döntések súlyáról, felelősségéről, következményeiről.
– Ezen a találkozón lehetőségünk van Isten igéjéről beszélni. A lelkinap intenzíven mutatja be, hogy milyen erővel van jelen köztünk Isten – kezdte érsek atya. – Ma a húsvétra való készület jegyében a döntéseink fontosságáról szeretnék beszélni. Arról, miként tudunk a döntéseinkben megerősödni és új krisztusi döntéseket hozni.
Akadnak döntések, amelyek elodázhatatlanok és mindenképpen meg kell hoznunk. Döntések az életünkkel, Jézus Krisztus tanításaival, az egyházzal kapcsolatban. Olyan élettel kapcsolatban, ahol az áldozat nem az elmúlást jelenti, hanem ezáltal jutunk el az Isten kínálta örök életre.
Mondjunk igent. Igent mondok Jézus Krisztusra, az egyházra, igent mondok a jövőre. A jövőre, ami a boldogsághoz vezet. Igen, akarom az életet, amit Isten szánt nekem.
Ezt követően érsek atya felolvasta a gazdag ifjú történetét Máté evangéliumából.
– A történetben az ifjú felteszi a kérdést. Mit kell tennem Uram, hogy elnyerjem az örök életet? Krisztus pedig válaszol: Tartsd meg a parancsaimat.
Életünk döntések sorozatából áll, minden egyes döntésnek következménye van, amelynek a felelőssége minket terhel. Jól mintázza ezt az a példa, hogy ti itt az iskolában mindannyian véditek a szabadságotokat. Ezért döntéseket hoztok. De felelősen hozod meg a döntéseket a szabadságod érdekében, hiszen Krisztust követed és az Ő tanítása szerint szeretnél élni. Vagyis a döntés meghozatalakor milyen viselkedési norma mellett döntesz. Mire szentelsz időt, pénzt és energiát? Mi a fontos neked? Ahogyan időt, pénz, energiát szentelsz életed történéseire, az meghatározza a döntésed tisztaságát is.
Ez persze azt is jelenti, hogy fedezd fel az életet és ezzel együtt önmagad is. Tudnunk kell, hogy az élet csodálatos, és jó, ám a sok szépség mellett ott van a bűn, az igazságtalanság, megannyi fájdalom is. Könnyű belesodródni abba a tudatba, hogy az élet nem is olyan jó és ilyenkor tesszük fel a kérdést, hogy kell-e ez nekem? Igen, kell. Az életet fel kell fedezni, a megannyi különbözőséget, tehetséget. S akkor, ha a békétlenséggel szemben a békét, a széthúzás helyett az egységet választod, akkor te is a béke mellett döntesz. Jó döntést tudsz hozni, mert ismered Krisztust.
Isten megteremtett téged, és se előtted, se utánad nem lesz senki olyan, mint te. Az Atyát senki sem ismeri úgy, ahogy te. Igent kell mondani a saját tehetségünkre, a saját képességeinkre, a saját erőnkre.
Loyolai Szent Ignác azt mondja, a világ az embert megítéli. Mit mondanak rólunk, vagy milyen kapcsolataink vannak, esetleg milyen anyagi javakkal bírunk. Azonban ezek a külsőségek egyáltalán nem számítanak, hiszen az egyetlen igazodási pont: az Jézus Krisztus. Ő az egyetlen, aki jól lát engem, aki olyannak lát, amilyen valójában vagyok.
Persze nem elég ismerni az adottságainkat, a tehetségünket, ismerni kell a korlátainkat, a vágyainkat is. Mondjunk igent az életünkre, mégha a növekedés nehézségekkel jár is, hiszen Jézus Krisztusra kell igent mondanunk.
Kérdezhetitek, hogy Jézusnak köze van-e az életünkhöz? Hogyan lehet köze hozzá? Csak akkor tudjuk valakinek megtartani a tanításait, a parancsait, ha szeretjük, ha bízunk benne. Óriási kincs, hogy hozhatsz döntést Jézus mellett is.
Krisztushoz tartoznak a testvéreink is, velük egy közösségbe tartozunk. Az egyház olyan ajándék, ahol Isten ismereteket, biztos tanítást, ismereteket ad, utat mutat, amelyek a boldogságra vezetnek. Bízzál az egyházban, azok közösségében, akik szolgálni és támogatni akarnak téged.
Az életed egyszeri, megismételhetetlen, de odaajándékozható és feláldozható is. Ezért nem élhetsz akárhogy. Vannak ugyanis szavak, amelyeket az életben hitelesen csak egyszer mondunk ki. Kimondjuk és annak ereje van. Ilyen a házasságban, a papságban, a szerzetességben is az igen. Sokszor félünk az áldozattól, azonban igent kell rá mondani, ha boldogan, értelmesen, hitben, szeretetben akarjuk élni az életünket. A jóért meg kell küzdeni. Legyetek hát a krisztusi közösségek élő és bátor részei, akik küzdenek a jóért. Akik ki merik mondani az igeneket! Ámen!